Illúziók nélkül
Az erdő, ahol senki sem menekült
Tanmese a rendrakásról, amely nem zavarta meg a vacsorát
Megjelent:
Bevezető
A régi vezetők már nem vezetik az erdőt. Mégsem sietnek el, nem rejtőznek, és szemmel láthatóan nincs okuk félni. Az új főpásztor közben rendet ígér, bizottságokat alapít, táblákat cserél — csak éppen az asztal körül maradnak ismerős arcok.
Az erdőben új vezető jön, régi ügyek maradnak, és mindenki rendrakásról beszél. Csak egy kérdés marad: miért nem fél senki azok közül, akiknek elvileg lenne mitől?