Témakör
Hatalom és társadalom
Írások a hatalomról, a politikáról, a társadalmi szokásokról és arról a nyelvről, amely mindezt hétköznapivá teszi.
Kevés dolog zavarja meg jobban az ember ítélőképességét, mint amikor egy régi ismerőse látványosan meggazdagszik. Nem is feltétlenül maga a pénz az érdekes, hanem az, ahogyan vele együtt lassan a múlt is átalakul. A régi ügyetlenségből előrelátás lesz, a véletlenből stratégia, a szerencsés vacsorából tudatos kapcsolatépítés. És egyszer csak már nem is az a kérdés, hogyan lett valaki sikeres, hanem az, mikor kezdtük el mindezt utólag természetesnek látni.
Szatíra arról, hogyan javítja ki a pénz nemcsak az ember életét, hanem az életrajzát is.
Tanmese arról, ki fizeti a képzést
Az erdőben ősszel különös dolgok történtek.
A Menyét, aki éveken át tudta, melyik ajtót kell kinyitni, egyszer csak a kapu másik oldalán kapott széket. A Hörcsög pedig, aki hosszú időn át magyarázta, merre tart a gazdaság, egy távoli magbankban talált új kamrát magának.
A Sakál értetlenkedett.
A Róka kevésbé.
Mert az erdőben nem minden tudás arról szól, hogyan kell jól vezetni a szekeret. Van, amelyik arról, kinél van a kulcs, hol vannak a kamrák, és melyik ajtón érdemes kopogtatni.
Az Öreg Medve pedig messze, a tóparton csak mosolygott.
A szervilitás ritkán csizmában érkezik. Sokkal gyakrabban laptoppal, tárgyalási jegyzettel és konstruktív hozzáállással. Először csak nem akarunk fölöslegesen konfliktust. Aztán megtanuljuk, melyik kérdést mikor nem érdemes feltenni, melyik mondatot hogyan kell puhítani, és mikor célszerű ugyanarra a következtetésre jutni, mint a vezetés. Végül már senki sem parancsol — mindenki pontosan tudja, hogyan kell helyesen viselkedni.
Szatíra az engedelmességről, amely idővel szakmai erénnyé, majd kifogástalan testtartássá válik.
Használati utasítás az emberi fajhoz
Az emberiség új eszközöket talál fel, új rendszereket épít, új magyarázatokat gyárt — és közben feltűnően sok régi szokását viszi tovább. Egy késő esti konyha, néhány hír, egy kutyás videó és Kurt Vonnegut árnyéka: rövid használati utasítás egy fajhoz, amelyet még mindig nem sikerült teljesen megértenünk.
— Népbarát kiszerelésben, emelt szintű mellékhatásokkal
Választások előtt mindig megtelnek a polcok.
Új csomagolás, frissebb címke, megnyugtató ígéretek — az apró betűs részt pedig szokás szerint később olvassuk el.
A kérdés csak az: **mit viszünk haza ezúttal a kosárban?**
Tanmese a választási osztalékról
Az öreg medve nagy ígéretet tesz: ha az övéi nyernek, minden felnőtt állat kap ötezer aranymakkot.
Az erdő örülni kezd. A nyúl viszont megint kérdez.
Mert néha nem az a legérdekesebb, mit ígérnek — hanem hogy mikor, miből és miért.
Tanmese a rendrakásról, amely nem zavarta meg a vacsorát
A régi vezetők már nem vezetik az erdőt. Mégsem sietnek el, nem rejtőznek, és szemmel láthatóan nincs okuk félni.
Az új főpásztor közben rendet ígér, bizottságokat alapít, táblákat cserél — csak éppen az asztal körül maradnak ismerős arcok.
Jegyzetek egy városból, amely éppen ünnepelni készül
Több mint két óráig tartott átjutnom Pestről Budára. Másnap újra nekivágtam ugyanannak az útnak. Két óra egy autóban elég hosszú idő ahhoz, hogy az ember előbb magyarázatot keressen, aztán lassan feladja. Nem történt baleset, nem szakadt le egy híd, és a Duna sem lett szélesebb.
A város egyszerűen ünnepelni készült.
És miközben az autó alig mozdult, már épültek a színpadok, kerültek a helyükre a kordonok, készült a látvány. Néhány nappal később majd felnézünk az égre. Lesz fény, zaj, aztán füst.
Én pedig azon gondolkodtam, mikor lett az ünnep nagyságának mértéke az, hogy hány ember életét kell előtte egy kicsit átrendezni.
Tanmese a portfólióval rendelkező erdőről
A farkas mindig egy nappal korábban vásárolta meg azt, ami másnap hirtelen értékessé vált. Az erdő lakói csodálták a tehetségét, a pásztorok az ösztönét, a bárányok pedig lassan megtanulták, hogy a gyanú a bizalom ellensége.
Csak az öreg kos nézte tovább a lábnyomokat.
Mert lehet, hogy a farkas valóban előbb hallja meg a szelet. De az is lehet, hogy egyszerűen közelebb áll ahhoz, aki a szélirányt meghatározza.
Tanmese a folytonosságról
Az erdő lakói leváltották a farkasokat, mert őrségük alatt túl sok bárány, túl sok takarmány és túl sok közös legelő tűnt el.
Az új főpásztor tisztességet, átláthatóságot és új kezdetet ígért. Harmadnap aztán három régi farkas jelent meg mellette — immár új jelvénnyel, új tisztséggel és nélkülözhetetlen szakértelemmel.
Hiszen ki ismerhetné náluk jobban a kerítés réseit?
Tanmese a függetlenség megfelelő formájáról
Az erdő lakói végre elszámoltatást akartak.
A vezetés ezért létrehozott egy független bizottságot, nyílt pályázattal, szabályos eljárással és minden szükséges feltétellel.
Már csak az maradt kérdés, hogy ki vizsgálhatja meg azokat, akik a vizsgálat feltételeiről döntenek.
Tanmese a függetlenség megfelelő formájáról — és arról, milyen messzire lehet jutni egy nyitott
Tanmese a közös készlet különös természetéről
A közös készlet mindig közös marad. Legalábbis addig, amíg valaki meg nem magyarázza, hogy valójában milyen értelemben az.
Egy öreg nyest, néhány Jövő Odú, sok láda és még több irat története arról, hogyan lehet mindent pontosan elszámolni — kivéve azt, ami igazán számít.
A patkány nem építette a csatornákat, a szeméthalmokat és a civilizáció hátsó ajtajait.
Csak megtanult élni közöttük.
Talán éppen ezért olyan kellemetlen számunkra: feltűnően jól alkalmazkodik azokhoz a következményekhez, amelyeket mi inkább nem szeretnénk látni.
