Az erdőben beköszöntött az ősz, a bizottság ülésezett, a méz továbbra sem került elő, és mindenki megnyugtatóan elfoglalt volt.
Aztán hírek érkeztek a régi udvarból.
A Menyét, aki éveken át tudta, melyik kaput kell kinyitni a távoli kereskedők előtt, most éppen náluk kapott munkát. A Sakál ezen kissé elcsodálkozott.
– Ért a szekerekhez?
– Nem különösebben.
– Pedig szekereket gyártanak.
– Arra már vannak állataik.
Néhány nappal később a Hörcsögről is hír jött. Arról a Hörcsögről, aki hosszú éveken át magyarázta az erdőnek, merre tart a gazdaság — még akkor is, amikor az időnként egészen másfelé tartott.
Most egy távoli magbankban talált új kamrát magának.
A Róka ebben sem látott semmi különöset.
Hiszen van tudás, amelyet nem azért fizetnek meg, mert valaki jól vezette a szekeret.
Hanem azért, mert tudja, hol vannak az ajtók, kinél vannak a kulcsok, és mi van a kamrák mögött.
Az Öreg Medve pedig a tóparton tovább kanalazta a mézet.
Hozzászólások
Hozzászólások betöltése…