A Python egyik nagy felismerése az volt, hogy az abszurditást nem kell feltétlenül kitalálni. Elég komolyan venni a rendszert. Egy hivatalnok követi a szabályt. Egy másik ellenőrzi, hogy helyesen követte-e. A harmadik kiad egy új szabályt arról, hogyan kell dokumentálni az első kettőt. A végén minden tökéletesen szabályos. Csak éppen semminek nincs értelme. Ötvenhét év telt el. A nyomtatványból online űrlap lett, a sorban állásból ügyfélkapu, a „kérem, menjen át a másik ablakhoz” mondatból pedig automatikus e-mail. A rendszer fejlődött. Az ember kevésbé. Talán ezért működik még mindig a Monty Python. Nem azért, mert a világ abszurdabb lett. Hanem mert meglepően következetesen ugyanaz maradt.