A barátság iránya. 1962. október 13-án felavatták a Barátság kőolajvezeték magyar szakaszát. A szovjet olaj Csehszlovákián keresztül érkezett. A kiszolgáltatottság ugyanazon az útvonalon. Az ünnepi beszéd a testvéri együttműködést méltatta. Arról már kevesebb szó esett, hogy a csapot melyik testvér kezeli. A konstrukció elegáns volt: az egyik fél szállít, a másik hozzászokik. Előbb fejlődésnek hívták, aztán ellátásbiztonságnak, végül stratégiai adottságnak. A függőségnek különösen gazdag a szókincse. Hatvannégy év alatt megbukott egy rendszer, szétesett egy birodalom, lecserélődtek a zászlók. A vezeték maradt. Neki nem volt ideológiája. Csak iránya. Az ünnepi szónokok már eltűntek, de a barátság még mindig a föld alatt húzódik. 1962-ben még tapsoltak neki. A szakítás költségeit előrelátóan a következő nemzedékekre hagyták. A csap körül időközben lecserélődtek a testvérek, a kérdés azonban változatlan maradt: ki kezeli? Kapcsolódó cikk: 24.hu