Csak a mieink nyerjenek… 1863. október 26-án Londonban megalakult az Angol Labdarúgó-szövetség, hogy közös szabályai legyenek a játéknak. Egy nagy klub ma akár pártot is alapíthatna. Van pénze, ismert embere, szervezett szurkolótábora. Nem lepne meg, ha választást nyerne. Programot még kellene írni, de emiatt kár volna elhalasztani az indulást. A szervezeti modell már készen áll: nemzeti és kontinentális szövetségek, fölöttük egy világszövetség. A pártoknak legfeljebb azt kellene eldönteniük, hogy választókat szeretnének-e, vagy szurkolókat. A tévé előtt ülő férfi büntetőt követel. A lassításból kiderül, hogy a csatárhoz hozzá sem értek. A férfi ezt is látja, de nem zavarja különösebben. A múlt héten az ő csapatától vettek el egy jogos tizenegyest. Most legalább kiegyenlítődik. Az ellenfél hasonló esésénél már feláll a fotelből. Csalás. Sárga lapot neki. A meccs után átkapcsol a híradóra. A pártja adót emel. Nemrég még az adóemelés ellen kampányolt, ő pedig lelkesen osztotta a beszédeket. Most megérti: nehéz a helyzet, nincs más választás. Ugyanezt a magyarázatot négy éve még kiröhögte. Másnap egy ismerőse szóvá teszi az ellentmondást. Nem lesz belőle vita az adókról. — Te most kinek az oldalán állsz? A futballpárt programjába a fair play is nyugodtan bekerülhetne. A hívek úgyis az ellenfélen kérnék számon.