A szabadulóművész utolsó mutatványa Harry Houdini száz éve, 1926. október 31-én halt meg. Egész életében abból élt, hogy olyan helyekről szabadult ki, ahonnan mások legfeljebb ügyvédet hívtak volna. Bilincs, lakat, vízzel telt láda. Mindegy. Houdini kijött. A túlvilágról azonban nem. Ez különösen kellemetlen lehetett azoknak a médiumoknak, akiket életének utolsó éveiben módszeresen leplezett le. Houdini ugyanis jól ismerte a trükköt. Tudta, hogyan mozdul meg az asztal, hogyan érkezik az „üzenet”, és főleg azt, milyen könnyű bizonyítéknak látni valamit, amiben nagyon szeretnénk hinni. Feleségével, Bess-szel ezért titkos üzenetben állapodtak meg: ha a halál után valóban lehet kommunikálni, Houdini majd jelentkezik. Bess tíz évig várt. 1936.október 31-én megtartották az utolsó nagy szeánszot. A közönség ott volt, a médium koncentrált, a túlvilági posta azonban ismét késett. Talán gyenge volt a kapcsolat. Talán Halloweenkor nagy a forgalom. Vagy Houdini egyszerűen továbbra sem hitt a szolgáltatásban. Ebben van valami különösen elegáns. Életében azt mondta: ne higgy el valamit csak azért, mert szeretnéd, hogy igaz legyen. Halála után tíz évig sem adott különösebb okot arra, hogy meggondolja magát. Száz évvel a halála után úgy tűnik, a legjobb mutatványa az volt, amelyhez meg sem kellett jelennie.