Jegyzetek
A rövidebb út, amelyhez hosszabb számla járt
1869 november 17-én ünnepélyesen megnyílt a Szuezi-csatorna. A Földközi- és a Vörös-tenger végre találkozott. A költségvetés is találkozott valamivel: a valósággal. A kivitelezés végül több mint kétszer annyiba került, mint tervezték. Az avatáson uralkodók, előkelőségek és egyéb, számláktól biztonságos távolságban élő emberek ünnepelték a haladást. A szalagot átvágták, a költségeket nem. A nagyberuházások örök szabálya ugyanis, hogy a terv mindig megfizethető, a valóság viszont ellenzéki tevékenységet folytat. A csatornát persze nem a díszvendégek ásták. Kényszermunkára fogott emberek és más munkások súlyos árat fizettek érte. Ezt a tételt azonban nem tüntették fel a végelszámolásban. A világkereskedelem hamar felfedezte, milyen nagyszerű dolog rövidebb úton hajózni. Idővel arra is rájött, hogy egy egész bolygó logisztikáját egy keskeny vízi folyosóra bízni merészebb ötlet, mint amilyennek a térképen látszik. Ha a Vörös-tengeren veszélyessé válik az átkelés, a hajók megkerülik Afrikát, a szállítás drágul, a termék pedig késik. A „just in time” rendszer hirtelen „majd egyszer” üzemmódra vált. 157 év telt el. Ma már mesterséges intelligenciával tervezzük a jövőt, de a globális gazdaság sorsa változatlanul azon múlhat, át tud-e jutni egy hajó egy keskeny folyosón. Haladtunk. Csak továbbra is egy keskeny folyosón.


Hozzászólások
Hozzászólások betöltése…