1967. augusztus 24. — Abbie Hoffman egydollárosokat szór a New York-i tőzsde parkettjére, és néhány perc alatt a pénz, a birtoklási vágy és a tömegösztön váratlanul egyszerű képet rajzol rólunk
Néhány egydolláros hullik a New York-i tőzsde parkettjére. Először csak nézik. Aztán valaki lehajol — és a pénz hirtelen többet ér, mert más is akarja.
Abbie Hoffman Wall Streetet provokálta. Közben valami jóval kellemetlenebbet mutatott meg: milyen gyorsan lesz az értékből vágy, a vágyból verseny, a tömegből pedig felmentés.
A pénznek van egy különös tulajdonsága: egészen másként viselkedik, amikor sok van belőle egy számlán, és amikor egyetlen bankjegy ott fekszik előttünk a földön.
Az első esetben lehet róla komolyan beszélni. Befektetési stratégiáról, hozamról, kockázatról, likviditásról, várakozásokról. Az ember ilyenkor egyenes háttal ül, megfelelő szavakat használ, és többnyire úgy érzi, hogy ő kezeli a pénzt.
A földön fekvő bankjegy ennél valamivel közvetlenebb kapcsolatot kínál.
